Mese Nagyszénáson

...

Teltek múltak a napok, az ősz télbe hajlott, az utcában kopáran nyújtózkodtak a fák az ég felé, míg hosszas ágaskodás után egy reggel csak sikerült elérniük egy felhő szélét, megrázni és a belőle hulló fehérséggel betakarózni. Ébenhajú, mint hétvégén rendesen otthon tüsténkedett és Gubanchajút kényeztette, vagy épp manóval beszélgetett. Délután felé gondolt egyet, és kinyitotta viruális levelesládáját, és láss csodát, pár kedves sor várta őt Mosolyéktól, akik azt kérdezték, van-e kedvük manóval mesélni az ország egy távoli szegletén.

- Hát persze, hogy van! - kiáltották egyszerre, és örömükben szökdécseltek, pörögtek, forogtak, amíg megszédülve Gubanchajú ölébe nem pottyantak.

Így esett hát, hogy karácsony felé Ébenhajú és Mesélni Vágyás nem csak a mézeskalács sütéssel és az ajándékkészítéssel voltak elfoglalva, hanem a mesedélután összeállításában, aminek - kedves olvasók - itt a meghívója, éppen ez alatt a sor alatt:

„Mesék tündérfátyla”

előadó: Pollák Éva tanácsadó szakpszichológus

az előadás időpontja: 2010. december 17.

időtartam: 120 perc (15.00 – 17.00 óráig)

helye: Czabán Samu Művelődési ház és Könyvtár

5931 Nagyszénás, Március 15.tér 1.

Mindarról, ami a mesék tündér fátyla alatt rejlik

- Pollák Éva -

A meséket talán azért szeretjük öröktől fogva, mert ahogy Spiró György mondta: „az ember gyerekkorában képzeletben vadászik, és ezt felnőtt korában sem hagyja abba: előre elképzeli, minek mi lesz a következménye, és ennek alapján dönt, vajon a kérdéses tettet elköveti-e. Az aktív fantázia fejlesztésének, a képzelet rendeltetésszerű működtetésének eszköze a mese, és mindegy, hogy a szöveget füllel vagy szemmel fogadjuk-e be. A befogadás során a szöveg képekké, látomássá alakul, így rögzül előző nemzedékek valamennyi lényeges tapasztalata.”

A tapasztalatot pedig a mesélő és a mesét hallgató együtt alakítja látomássá: egyik a hangjával, mozdulataival, másik hallgatásával vagy épp kérdéseivel. A mesélés tehát közös szellemi erőfeszítés, melyben benne van mások tapasztalata, mely képzeletünk segítségével azonnal a sajátunkká válik, és ránk hasonlít akkor is, ha a szövegben rögzített eseményekhez hasonlóak sem történtek még velünk.

Előadásom során arra invitálom a hallgatóságot, hogy fellebbentsük a fátylat a mesékről, és bepillantást nyerjünk abba, a mese hogyan segít a külsővel (minket körülvevő világ) és a belsővel (saját lelkünkkel, érzéseinkkel, vágyainkkal) ismerkedni, a kettőt egymáshoz igazítani.

Mese-Terv

Mese a családokért

- részletes projekt ismertetés –

A projekt célja lehetőséget teremteni a nagyvárosi, gyermekeiket a nagycsaládból kiszakadt, a gyermeknevelési gondokkal és örömökkel magukra maradt szülőknek arra, hogy a mesék segítségével megtalálják az utat egymáshoz és gyermekeikhez.

A projekt leírása

"A mesék olyan elevenek, mint az élet, olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság, amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket, mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia kell magát elragadni a mese által" /Arnica Esterl/

A projekt előzményei, a téma mellett való elköteleződés okai

A ’Mese a családokért’ projekt alapötlete olaszországi tanulmányaim során született, amikor a La Sapeinza Egyetem (Róma) erasmus-os hallgatójaként alkalmam volt megismerkedni egy, a magyarországitól nagyban eltérő pszichológiai szemléletmóddal, mely az egyén helyett elsősorban a közösségre koncentrált. Szintén itt ismertem meg több, a mesét a pszichológiával ötvöző, azt prevenciós/terápiás eszközként használó pszichológus munkáival: elsősorban Alba Marcoli és Paola Santagostino könyveivel.

Sajnálatos módon mind az olasz mind a magyar társadalomra jellemző, hogy tagjai egyre kevesebben és később kötnek házasságot, egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Jellemző továbbá, hogy a modern, nagyvárosi emberek eredeti családjaiktól távol, közösségeikből kiszakadva élnek. Ennek köszönhetően a szülőszerep nehézségeivel egyedül küszködnek, hiszen még nem épültek ki azok az új közösségi formák, melyek az anyák és apák segítségére lennének. Léteznek ugyan játszóházak, jóga és korai készségfejlesztő központok, ezek célja azonban elsősorban a szülők tehermentesítése, a gyerekek fejlesztése, nem pedig a szülők támogatása a harmonikus családi élet megteremtésében és fenntartásában.

Mindezeket felismerve elhatároztam, hogy előkészítem, és Budapest szerte meghirdetem a Marcoli módszerén alapuló szülői mesecsoport magyar változatát. Ennek első lépéseként 2010 tavaszán ’A mese és terápiás felhasználási lehetőségei’ címmel írtam meg szakpszichológusi postgraduális képzésem záródolgozatát (ELTE, Tanácsadó szakpszichológus képzés). A dolgozat célja az Alba Marcoli módszerén alapuló szülői mesecsoport működésének szakmai körökben való bemutatása, a módszer magyarországi adaptációjának felvetése volt.

Meséket, mondákat, mítoszokat évezredeken át meséltek egymásnak az emberek születésről és halálról, bolyongásról és felnőtté válásról; egyszóval az adott törzs, népcsoport élete szempontjából legfontosabb, legalapvetőbb dolgokról. A mesék a világ minden táján megjelentek, szellemi tanításokat hordoztak és segítséget nyújtottak közösségek kialakításához, fenntartásához és működéséhez.

A mese valójában az évszázadok során gazdagodó és csiszolódó népi kultúra leképeződése, melyben a népszokások és a hétköznapok problémái egyaránt visszatükröződnek. A mese kiemelkedően fontos jegye, hogy sok más klasszikus irodalmi műfajtól eltérően képlékeny és reaktív; a mesélő minden alkalommal újraformálja azt saját képességei és a hallgatóság függvényében. Fontos továbbá, hogy a mese segítő, gyógyító hatású lehet, mert a problémáival küszködő ember a történetet önmagára és saját éppen aktuális konfliktusaira vonatkoztatva képes megtalálni problémáinak saját megoldását. Mindezt a mesék szinte észrevétlen teszik, akadálytalanul juttatva az információt a megfelelő helyre.

A fentiekből kiindulva világosan látszik, hogy a mese olyan eszköz, melynek prevenciós értéke páratlan – segítségével rengeteg kapcsolati zavar megelőzhető, mely a gyermekkori (tanulási/viselkedésbeli, stb. problémák) csökkenéséhez vezethet.

Az adaptálandó módszer/ A mesecsoport jellege

Jelen projektben adaptálandó módszer Alba Marocoli analitikus, klinikai pszichológus és pszichoterapeuta mesecsoport technikája. Marocli hosszú évtizedek óta foglalkozik gyermekkori pszichés zavarokkal, családi problémákkal, a mesék alkalmazására is e területen való terápiás és oktatói munkája ihlette.

Marcoli az első mesét 1984-ben, súlyos tüdőgyulladással ágynak dőlve írta. Ekkoriban kiscsoportos foglalkozásokat tartott iskolai gondokkal küszködő, és oppozíciós viselkedésbe menekülő kamaszok számára, a meséket róluk és nekik írta, azonban később úgy alakult, hogy azokat a szülők körében alkalmazta - ráébredt ugyanis, hogy a mese más fajta nyelvezete és világa lehetőséget nyújt a szülők számára, hogy az őket foglalkoztató problémákat másvalaki (gyermekük, egy másik felnőtt) szemén keresztül lássák. Tapasztalatait és az általa írt meséket témánként összerendezve számos pszichoedukatív mesekötetet jelentetett meg nagy sikerrel Olaszországban (Il bambino nascosto, Il bamcino arrabbiato, Il bambino perduto e ritrovato, stb.)

Alba Marcoli a meséket elsősorban szülői és tanári önsegítő csoportokban alkalmazza, önismereti, közösségépítő céllal. Mesecsoportjait egy olyan különleges helynek tartja, ahol az ember megtanul másoktól tanulni. Véleménye szerint a mesék rendkívül hatékony eszközei az érzelmi kommunikációnak.

A csoport működése és célja

A mesecsoport tagjai pszichológiai témákat dolgoznak fel egy-egy mese meghallgatása által, melyet szabad beszélgetés követ, melyben bármely csoporttag bármiféle témát felvethet és belefonhat a közös gondolkodásba. A csoportokat a csoportvezető (pl. pszichológus) nyitja és zárja le, illetve ő az, aki a csoportnak az adott alkalomra szóló mesét felolvassa – ebben tehát eltér a csoport többi tagjától, annak vezetőjeként jelenik meg. A csoportvezető, azonban a mese felolvasását, meghallgatását követő diszkusszióban maga is aktívan részt vesz, és abból maga is tanul.

A mesecsoportok fő céljai a következőek (ld. Marcoli, 1996, 293.old.: Il bambino arrabbiato):

· Általában a felnőttek, de legfőképpen önmagunk és a gyermekek lelki világának jobb megértése, az ön-, és mások ismeretének elmélyítése. Tehát egyfajta érzelmi fejlesztés.

· Lehetőséget teremteni arra, hogy a bennünket körülvevő valóságot más(ok) nézőpont(j)ából is szemügyre vehessük; rugalmasabbá, jobban alkalmazkodóvá váljunk

· A gyermekek és nehézségeik mélyebb megértése.

· Lehetőséget teremteni arra, hogy gyermekkori (gyakran saját gyermekeinkre projektált, és az őt összezavaró) élményeinket újra birtokba vegyük, megértsük, megőrizzük, vagy hagyjuk elengedni.

· A felelősség kérdésének firtatása helyett a problémával kapcsolatos kérdésfeltevést, elmélkedést facilitálja

· Saját gyermekkori sérelmeink nehéz és fájdalmas tudatos szintre emelése, anélkül, hogy azokat rendbe akarnák hozni egy ’ideális, elvárásainknak mindenben megfelelő’ gyermeken keresztül.

· Lehetőséget teremteni arra, hogy ha kis mértékben is, de változás történjen a gyermekekhez való hozzáállásunkban – az együtt növekedés és az együtt változás élményével gazdagítva minket.

A fentiekből kiindulva JELEN PROJEKT LEGFONTOSABB CÉLJAI:

• Alba Marcoli meséinek (témakörönként min. 5 mese) magyar nyelvre való fordítása, adaptálása a kulturális közegnek, mese/mondavilágnak megfelelő átalakításokkal
• Ehhez szükséges a személyes kapcsolatfelvétel, konzultációs lehetőség a mesék szerzőjével, Alba Marcolival

• Kapcsolat kialakítása a magyar védőnő hálózattal, szülész-nőgyógyász szakemberekkel, gyermekorvos hálózattal, játszóházakkal, kerületi nevelési tanácsadó hálózattal illetve a családsegítő központokkal – akik a program célközönséggel való megismertetésében lehetnének segítségünkre. (Illetve amely szakemberek bevonásával a jövőben a program szélesebb körben folytatódhatna.)

• Szülői mesecsoportok indítása (5db) Budapest különböző helyszínein élő családok számára (több csoport akár egymással párhuzamosan eltérő napokon, vagy egymást követő időszakokban)

o A projekt végső célja a módszer megismertetése a szakemberekkel, illetve a célcsoporttal, hogy a projekt lezárultát követően újabb csoportok indulhassanak, vagy folytatódhassanak.

o Hosszútávú cél továbbá a csoportok során felmerülő sajátos, a hazai közegben előforduló gyermekekkel, szülőséggel kapcsolatos problémák mesékbe foglalása => az új mesékből és a csoportélmények alapján:

§ pszichoedukatív jellegű meséket és létező magyar családok történeteit, problémamegoldó technikáit, felismeréseit, érzéseit tartalmazó könyvek összeállítása, kiadása.

Célcsoport:

• Olyan budapesti szülők (nők és férfiak vegyesen), akik gyermekeiket egyedül, vagy erősebb közösségi háló (nagyszülők, rokonok, barátok) segítsége nélkül nevelik

• Szülőnek minősül: vér szerinti szülő, mostohaszülő, nevelőszülő, örökbefogadó szülő, a gyermekkel egy háztartásban élő vele szemben szülőként viselkedő felnőtt személy

• A szülők életkora kb. 20-60 év (mivel a tapasztalatok szerint a eltérő családi életciklusban levő családok tagjai hatékonyan képesek segítséget nyújtani a más életciklusban levő családok tagjainak)

• Csoporttag csak pszichiátriai kezelés alatt nem álló, józan életet élő (nem alkohol/szerfüggő) felnőtt szülő lehet

Éveken keresztül dolgoztam gyerekekkel, eleinte tanárként, majd pszichológusként, s azt tapasztaltam, hogy a szülők felkészületlensége, éretlensége, saját feldolgozatlan lelki problémáikból adódó feszültségeik gyakran a gyermekekre zúdulnak. Ez legtöbbször nem nyílt agresszió formájában jelentkezik, amit inkább ki lehetne védeni, hanem rejtetten, burkoltan, szinte a levegőn keresztül árad.

S ha a szülő nem képes saját lelki terheit cipelni, az esetek nagy részében gyermeke próbálja meg azt átvenni tőle. Ez azonban minden esetben komoly problémákhoz vezet, hiszen az átvett teher a gyermeket akadályozza abban, hogy saját életében felmerülő problémáival megtanuljon megküzdeni, így a nehézségek halmozódnak, egyre nagyobb hegyként tornyosulnak a kisgyermek elé.

A fenti gondolatokból kiindulva úgy gondolom igen fontos lenne, hogy a gyermekneveléssel sokszor (generációs és közösségi értelemben) magára maradt szülő lehetőséget kapjon arra, hogy saját nehézségeivel, félelmeivel, hibáival és sérelmeivel szembe nézzen. Úgy véltem minderre lehetőséget ad a mesecsoport, melyben a fentieken túl a tagok átélhetik, hogy ’egy cipőben járnak’, egymást is támogathatják, erősíthetik.

A programba bevonásra kerülő (csoporttagok) száma:

• Csoportonként 8-15 fő, tehát összesen 75fő

Indoklás (avagy miért válik a program a célcsoport előnyére):

• A mesék, a csoporttagokban felmerülő történetek, asszociációk szálainak egymásba fonódása és szerteágazása egy időben képes az egyén, és a csoport történetének leképezésére, visszatükrözésére.

• A szülő a csoportban többé nincs egyedül a problémáival; s ami még ennél is fontosabb, a csoportban a problémák (szülői hibák), mint a növekedéshez szükséges elemek kerülnek megbeszélésre.

• A csoport tehát nem a bűntudat érzését növeli, hanem a problémát mintegy átkeretezve erőt és lehetőséget ad tagjainak az együtt gondolkodásra, a fejlődésre.

• A módszer a fentieken túl egy fajta pszichoedukációs eszközként is felfogható, hiszen a mesék egyszerre támaszkodnak a kultúrára (segítségükkel adtuk át évszázadokon keresztül az élet, halál legfontosabb kérdéseire megfogalmazott válaszainkat, érzéseinket), hatnak az ember érzelmeire (belső képek, emlékek, képzelet, stb.).

• A mesecsoport a továbbá kis költségigényű, széles körben alkalmazható prevenció eszköz lehet a szakember kezében.

Program felépítése:

1. szakasz: A. Marcoli mesének magyar nyelvre fordítása, adaptálása a szerző

együttműködésével, illetve a szerző beleegyezésével

2. szakasz: A szülői mesecsoportok meghirdetése a fent felsorolt szakemberhálózatok

bevonásával ’Mesék gyerekekről felnőtteknek’ címmel

3. szakasz: A csoportok levezetése

4. szakasz: A program lezárása, értékelése

A csoportok időtartama, keretei:

• egy csoport időtartama 12 hét (kb. 3 hónap) lenne, melynek során a szülők és a foglalkozásokat vezető pszichológus szakember heti egy alkalommal találkozna 90perc időtartamára

• tervezett csoportlétszám: 8-15fő + csoportvezető

A csoportok hely/eszközigénye:

• egy a csoport számára megfelelő méretű fűthető barátságos helyiség, melyben lehetőség van a résztvevők körbeültetésére (optimális esetben a közreműködő orvosi-védőnői, stb. hálózat, vagy más együttműködő szervezet/magánszemély által rendelkezésre bocsátott helyiség)

A 12 alkalmas szülőcsoportot felépítése/témái:

1. mese a mesékről/ismerkedés egymással és a módszerrel

2. (szeparációs) szorongás

3. az egyedülálló szülő félelmei

4. kontroll kérdései (túl kontrollálás, túlféltés)

5. kontroll kérdései (alulkontrollálás, a mindent szabad veszélyei)

6. az érzelmekről való kommunikáció

7. ami a ’nem’ mögött megbújhat

8. a nagy változások kérdései (válás, családi krízis, szülő elvesztése)

9. a harag formái, jelei

10. a harag gyökerei

11. az elvesztett harag nyomában

12. az élmények megbeszélése/csoportzárás

A fenti témák mesékbe burkolt felvezetésével és közös megbeszélésével célom, hogy a szülők, családok erejét és hatékonyságát növeljem. A csoporttagok saját mesehallgatási élményeiken keresztül (melyek belső képzeleti képeket, emlékeket hívnak elő) képesek az őket foglalkoztató, aggasztó témák megközelítésére, azok megvitatására. A mesék a modern, nagyvárosi szülőknek segítségére vannak, hiszen közvetítik az adott probléma egy-egy lehetséges (adott kultúrában, közegben elfogadott) megoldását. A témák kiscsoportos feldolgozása lehetőséget ad arra, hogy a csoporttagok egymásnak mindegy tükröt tartva a másik szemén keresztül is önmagukra ismerhessenek, felfedezhessék rejtett tartalékaikat. A mélyen rejlő érzések, gondolatok, vágyak és lehetőségek fellelése és kifejezése, mely hosszú idei segítséget nyújthat családi kapcsolataiban.

A megvalósítás helye

Budapest, az együttműködők/csoportvezető által biztosított helyszíneken

A megvalósítás időtartama

3-6 hó előkészítés meghirdetés (1. – 2. szakasz)

3 hó csoportok levezetése (3. szakasz)

1 hó program lezárása, értékelése (4. szakasz)

JELEN PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ EGYÜTTMŰKÖDŐKET KERESÜNK -

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:

POLLÁK ÉVA (70-516-42-38), evipoll@gmail.com

Kalandos hegymászás Pro Arte-tól a Mosolyon át...

Egy vörösessárga októberi napon Ébenhajú csilingelő drótnélkülijéből csengő bongó izgatott hang áradt. M.volt az, aki épp akkor talált egy csodálatos pályázati kiírást, ezt akarta elújságolni kedves ismerősének.

- Gondoltam érdekli Mesélni Vágyást, nomeg persze téged is.

És ez így is volt. A Premio Pro Arte pályázatot épp olyanoknak találták ki, mint Ébenhajú. No nem az éles szeműeknek, s még csak nem is a törékeny alkatúaknak volt kiírva a pályázat, hanem azoknak, akik kicsik, de erősek és vannak vágyaik. Ébenhajú leült hát, kivette manót a zsebéből és az asztalra ültette, majd nekiálltak a gondolkodásnak. Lement a nap, feljött a hold, a bendőjük koncertet adott úgy korgott, de csak nem álltak fel: írták egyik sort a másik alá, egyik gondolatot a másik alá.

- Kész!- kiáltotta diadalmasan Mesélni Vágyás.

- Igen. - mondta Ébenhajú és borítékba tette a betŰkkel teli lapokat, majd manóval együtt elsietett a postára.

Fáradt, de mosolygós napok következtek.

- Ha nem is nyerünk, talán csak azért kellett Pro Arte-val találkoznunk, hogy megírjuk a Mese-Tervet.. - mondta manó álmodozva.

- Tudod mit? Vigyük el a Mosolyba, hátha nekik is tetszeni fog! - kiáltott fel Ébenhajú, és mesélni Vágyás válaszát meg sem várva, vállára vette táskáját és már sietett ki lefelé a lépcsőn.

A Mosoly-házba érve nagy érdeklődés vette körül a furcsa párost. Régen láttak ilyen manót. S amíg Mesélni Vágyást csodálták Ébenhajú megmutatta a Mese-Tervet, és Mosolyország királya úgy döntött, jó volna, ha birodalmában több mese szólna, így hát megígérte segíteni fog....

(folyt. köv.)

Őszi mese

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis galériás lakásban volt egyszer egy kis nő.

Haja fekete volt, mint az éjszaka, szeme éles, mint a macskáé, termete csöpp,

ereje azonban annál nagyobb.

Történt aztán egy szép napon, hogy az ébenhajú kis nő lelkében nőni kezdett

valami. Nőtt, nőtt, nőddögélt, amíg egyszer csak már akkora nagy lett, hogy

nem fért el belül. Kopogtatni kezdte a lány mellkasát.

-Engedj ki! Engedj ki!

A lány eleinte nem értette kicsoda micsoda is kopogtat és kiabál onnan belülről,

de ajtót nyitott neki, s azt kérdezte:

- Hát te ki vagy?

- Én vagyok a Mesélni Vágyás! - mondta a kis manó, aki eddigre már ki is mászott.

- Mit szeretnél tőlem? - kérdezte a lány.

- Azt, hogy a barátom légy, a zsebedbe tégy, és valahányszor időd van elővegyél.

Cserébe megtanítalak mesélni. - mondta a manó.

- Rendben van. - mondta a lány - Van itt hely bőven, s zsebem is van, ha másutt nem

hát a táskámon, ha messzire megyek majd a vállamra vetlek.

S úgy is tett.

Teltek múltak az évek, a kis nő és Mesélni Vágyás egyre több időt töltöttek együtt.

A manó mesélt, Ébenhajú hallgatott...mígnem egy szép napon azon nem kapta magát,

hogy ő is mesélni akar.

Akkor aztán együttesen úgy döntöttek, hogy ahol csak lehet mesélni fognak:

nagyoknak és kicsiknek, óriásoknak és apróknak, bátraknak és félszegeknek,

hátha bennük is elkezd nőni, szépen lassan nőddögélni egy másik kis manó.

S, hogy emlékezzenek hol is meséltek és kinek, blogot kezdtek írni kalandjaikról...

Egyszer...réges régen

Egyszer... réges régen hallottam az első mesét. A mese egyszerre volt kívül és belül. A mama hangját belülről, egész közelről hallottam, a Peti hangját, aki akkor még csak 3 éves volt kívülről. A mese kettejük között szövődött, de engem is összekötött velük: a mama mesélt, a Peti hol nevettett, hol kérdezett, néha valaki meg-megsimogatott, majd lassan minden elcsöndesült.

Telt s múlt az idő és amikor kibújtam a mama hasából a mesék akkor is folytatódtak, sőt akkor is amikor a mama hasa újra gömbölyödni kezdett és Eszti is megérkezett, mese volt az óvodában is. mesét olvastunk télen a jégkirálynőről, tavasszal Mankáról, nyáron a Napitól (mindig hármat, plusz a ráadás), és ősszel, amikor Peti iskolába ment összebújtunk és hallgattuk a Gőgös Gúnárt.

De nem csak Gedeon volt az iskolában, hanem sok kis mese az S betűről, aki egy kígyó volt, és Z-ről akivel összezörrent- Marika néni mindent mesével tanított, még pihenni is ... ma is eszembe jut mazsola és Tádé, ha fáradtan lehúnyom a szemem.

Újabb évek teltek el és kislányból nagylány, nagylányból kisfelnőtt, kisfelnőttből nagyfelnőtt lettem, de a mesék csak nem maradtak el. Mesét kaptam, ha nagy volt a bánatom, mesét, ha nagy az örömöm. Kaptam mesét a meséről, mesét a gyerekekről, mesét a felnőttekről, mesét a bennem lakó gyermekről és a felnőttről, akivé válni szeretnék.

És egyszer csak én is mesélni kezdtem diákoknak, kisfelnőtteknek és nagyfelnőtteknek, kismamáknak és nagymamáknak, kispapáknak és nagypapáknak. Ez a blog azért indul, hogy ily módon elmesélhessem mindazt, ami eszembe jut a mesékről és a mesevilágban való személyes/szakmai kalandozásokról...